Kedves olvasó, aki e sorokat olvasod, bizonyára azt hiheted, hogy egy európai nagycsapatnak, a Manchaster Unitednak, a Real Madridnak, vagy éppen az AC Milánnak az elmúlt tiz évről szóló krónikáját tartod a kezedben. Esetleg a brazil, vagy a német válogatott rezüméjéből kapsz rövid izelitőt. Nem kedves barátom, e sorok nem másról, mint a második kerületi Fidelitas foci csapatáról szólnak. Arról a csapatról, mely 2005-ben verbuválodott, és amely a labdarugás ranglétráját nem fokonként járta meg, hanem egy hatalmas ugrással a tetejére került. Dénesék 2OO8-ban az összes kupát (számszrint hármat) megnyerték, amelyen elindultak. Tibiék didalmenete a tavaszi, józsefvárosi tornán kezdődött. A kritikusok akkor azt mondták, hogy csupán Árpiék pillanatnyi jó és az ellenfelek pillanatnyi rossz formájának volt köszönhető az akkor aratott győzelem. Nem telt bele három hónap és Bence egykori játékostársai (az emlitett, footbal cipőjét szögre akasztva, a fiatalabb generácionak hagyta a zöld gyepet) bebizonyitották, hogy a "pillanatnyi jó forma" tartósnak bizonyult és az óbudai nyárfelező kupán ismét a második kerületiek állhattak a dobogó legfelső fokára. Természetesen, ahogy az lenni szokott, akadtak olyanok, akik még ekkor is kételkedtek, mondván, majd a kiskunfélegyházi országos tornán bizonyítson a budai alakulat.
A szeptembr végi megmérettésen Marciéknak nem csak a széljárás kedvezett... Mert a szél irányát aznap mi határoztuk meg. Andrásék pazar játékukkal elnémitották a kritika hangjait és a Dél Alföld egén is a második kerület csillaga ragyogott.
